Kereskedés és psziché

A világ legismertebb tőzsdepszichológusa a jelenlegi helyzetben óvja a kisembert attól, hogy vegyen vagy eladjon a tőkepiacokon.

Joachim Goldberg egyetemi tanár és tőzsdespekuláns, akinek a nagy- és kisbefektetők lelkületét feltérképező könyvei bestsellerek nemcsak hazájában, Németországban, hanem Nagy-Britanniában, Amerikában és Japánban is, az eladási pánik második fordulóját prognosztizálja.


hvg.hu: Hónapok óta váltják egymást a jó és a rossz hírek, az európai adósságválság vagy az amerikai adósságállomány felduzzadása cseppet sem újdonság. Ugyanezzel az erővel akár két hónappal ezelőtt vagy két hónap múlva is lerobbanhattak volna a piacok. Miért éppen most történt?

Joachim Goldberg: Racionális magyarázatokat még véletlenül sem érdemes ilyen szituációkban keresni. Minden mérvadó csoport, a legfőbb piaci szereplők: a nagy befektetési alapkezelők és társaik éppúgy, mint az utánuk kullogó kisebb magánbefektetők, pláne a kisemberek kollektíve, együttesen vesztették el a fejüket. A nagyok elkezdték és mindenki ment utánuk.

hvg.hu: Nyilván azért, mert a „nagyokat” a többiek bennfentes információk tudóinak, jobban értesültnek tartják

J. G.: Ez is egy magyarázat. Mint ahogy megfigyelhető az emberi esendőség megannyi más vonatkozása is a tőzsdei kereskedésnél. Például, hogy nemcsak kisbefektetők, de még a komolyabb pénzekkel játszók is újra és újra beleesnek  egy manipulációs csapdába: meghökkentően sokszor hisznek a legnagyobbakról szóló, a várható vagy már megtett húzásaikat taglaló pletykáknak. Holott ezeket a szóbeszédeket a legtöbb esetben direkt terjesztik az érintettek, hogy megtévesszék a konkurenciát vagy az egész piacot. A legveszélyesebb olvasmány tud lenni egy újságban, a legveszélyesebb műsor a tévében, amikor egy „big player”, nagy játékos, például valamely óriási hedge fund vezető stratégája nyilatkozik, hogy mit venne, mit vett, mit ad el.

hvg.hu: Valószínűleg éppen az ellenkezőjét csinálja annak, amit mond.

J. G.: Vagy igen, vagy nem. Egyszer így, egyszer úgy.

hvg.hu: A nagyok „lelki terrort” alkalmaznak a többiekkel szemben?

J. G.: Nem. Ugyanis ismerem Németország legfontosabb vagyonkezelőit, akiket – például a mostani helyzetben – ugyanannyira esendőnek láttam, ugyanannyira érezték magukat kiszolgáltatottnak, mint valami kisember. Ahogy polgárháborús, forradalmi helyzetekben, általában a pánikszituációkban, úgy a  gigantikus eladási hullámokban vagy akár a buborékképződési vásárlási lázak idején egymást érik az érthetetlen lépések, az irracionalitás az úr, a tömeg egészének viselkedése fölött megszűnik a kontroll. Egy hosszú távra dolgozó vagyonkezelőtől az lenne elvárható, hogy nem bonyolódik bele a pánikszituációba,  nem ad el ész nélkül. Csakhogy közben megállás nélkül rágják a fülét a kliensek, akik rábízták a pénzüket. Ez utóbbiak magatartása is külön tanulmányt érdemel: hiszen veszteségeik csupán papíron léteznek, mégsem bírnak magukkal, rettegnek, hogy elvesztik a vagyonukat. Holott ez abszurdum. Gondoljunk csak bele: aki 2009 elején negyven-ötven százalékos vesztésre állt, az egy évre rá már nyereséget könyvelhetett el, két évvel később  pedig hatalmas profitokat.

hvg.hu: Most viszont nagy valószínűséggel megint átmegy mínuszba. Mindenesetre érdekes, hogy az  olyan emberek, akik az átlaghoz képest eleve rafináltabbak -  hiszen a tőzsdevilágban inkább az ilyenek mernek kalandozni – sem tanulnak. Képtelenek vagyunk levonni a tanulságokat az előző pánikokból?

J. G.: Ki igen, ki nem. De a többség nyilvánvalóan nem képes tanulni. Jellegzetesen olyanokat mond magában az ember, hogy „igen, három évvel ezelőtt tényleg hülyeséget csináltam, de most más a helyzet, most indokolt, hogy ugyanazt tegyem, mint három éve”. Minden helyzet más, a mostani válság alapvető okaira három évvel ezelőtt senki sem figyelt. De az okozat mindkét esetben ugyanaz: pánik.

hvg.hu: Benne volt-e a levegőben, hogy nem amolyan „mederben tartott” eladási hullám, hanem pánik fog bekövetkezni? És éppen mostanában?

J. G.: Ha valaki azt állítja, hogy előre lehetett tudni, hogy augusztus első felében pánik fog kitörni, az nem mond igazat, vagy – szerencséjének köszönhetően – csupán beletrafált a dologba. Ami gyanús jel volt, ami kétségtelenül 2008 késő nyarára emlékeztet: az utóbbi hónapokban semmiféle tendenciát nem lehetett kitapintani a világ vezető tőzsdéinek ármozgásából. Oldalazás ment negyed éven át. Ez vihar előtti csendnek bizonyult 2008-ban és most is.

hvg.hu: De az is gyanúsnak tűnt, legalábbis a számomra, hogy micsoda ütemben ment fel az aranynak és a svájci franknak az árfolyama.

J. G.: A frank árfolyammozgása az elmúlt fél év átlagában összevisszaságot mutat, az aranyról pedig annyit, hogy 2008 vége óta folyamatosan drágul. De mindeközben sokkal erőteljesebben szárnyaltak az értéktőzsdék.

hvg.hu: Akkor hát ezúttal még „gyutacs” sem volt, valami olyasmi, mint a Lehmann bebukása 2008 őszén.

J. G.: A gyutacs mindig az, amit – főként az utólagos magyarázatok szintjén – annak nyilvánítanak. Igazi nagy világméretű tőzsdei pánik szinte kizárólag Amerikából tud csak kiindulni, ottani fejlemények tudnak ilyet kiváltani. Ezúttal a gyúanyag szerepét az amerikai Kongresszus és az elnök közötti adósságplafon-megegyezés felszínessége játszotta. A hosszú tárgyalások minimális tartalmat hordozó, periférikus jelentőséggel bíró megállapodást szültek. E hírre előbb komolyabb vásárlásokba kezdett több amerikai vezető alapkezelő, és ezt másolta Ázsia, majd Európa. Huszonnégy órára rá viszont ugyanezek a piacok, ugyanezek a vezető alapkezelők ugyanerre a hírre elképesztő mennyiségben kezdtek a papír-likvidáláshoz.

Irracionális, ahogy a piacok a már „tegnapi hírt” hirtelen vadonatújként értékelték és kezdtek majdnem ugyanolyan mélyrepülésbe, mint 2008 őszén. Az idei augusztusi napokban már megint rengetegen rengeteget veszítettek. Nagybefeketetők és kisemberek egyaránt. Ez olyan hatalmas pofon az érintettek számára, hogy nem tudnak vele mentálisan mit kezdeni. Kapkodnak, kiszámíthatatlanokká válnak, mert nem tudják feldolgozni magukban, hogy miért is nem tanultak a 2008-as „tragédiából”, bűnbakokat keresnek, némelyek saját maguknak tesznek szemrehányást. Mindenesetre minden áron próbálják jóvátenni a dolgot, a veszteséget mielőbb ledolgozni, hogy lelkileg lenyugodjanak. A tömeges kapkodásból bármikor újabb pánik keletkezhet és ebből következően újabb árzuhanások.

hvg.hu: És mit tegyen a kisember, aki érzi a nyereség esélyét a szituációban?

J. G.: Tartsa magát távol az eseményektől, ne akarjon eladni, ne akarjon vásárolni. Ha mégsem ezt teszi, és vesz vagy elad, s a végén tényleg nyer, nos, ez éppannyira a szerencséjével lesz magyarázható. Ha meg veszít, az nem egyéb, mint a balszerencse munkája.

Forrás: hvg.hu

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>