Fennáll a veszélye, hogy az Egyesült Államok újra hivatalosan is devizamanipulátornak nyilvánítja Kínát, már ha megvalósul a január 20-án a Fehér Házba költöző Donald Trump korábbi fenyegetése.
Korábban Trump Kínát csalónak és devizamanipulátornak nevezte, ezért 45%-os importvám kivetését javasolta. A Bank of America Merrill Lynch szakértői annak lehetőségét fejtegetik, hogy Trump milyen valószínűséggel nyilvánítja majd devizamanipulátornak Kínát, illetve hogy ez milyen következményekkel járhat.
Az amerikai pénzügyminisztérium minden áprilisban és októberben felülvizsgálja az összes fontosabb ország devizáját, és dönt arról, hogy melyek kerüljenek egy úgynevezett megfigyelőlistára.
Az Obama-adminisztráció által megszabott kritériumok alapján Kína nem minősül devizamanipulátornak, az ehhez szükséges három feltétel közül ugyanis csak egyet teljesít, a listán azonban az egy teljesített feltétel miatt szerepel, Japánnal, Németországgal, Dél-Koreával, Tajvannal és Svájccal együtt.
A jelenlegi keretrendszer alapján Kína nem számít devizamanipulátornak, a szabályrendszer azonban nincs kőbe vésve. Beiktatása után Trump kérelmezheti a pénzügyminisztériumot, hogy vizsgálják felül a kritériumokat, hogy ezáltal igazolást nyerjen saját véleménye.
Kína devizamanipulátorrá nyilvánítása azonban önmagában nem tenné lehetővé azt, hogy az elnök azonnali importvám bevezetéséről döntsön. Az amerikai törvények szerint ebben az esetben fokozott kétoldali tárgyalásokat kellene kezdeményeznie az amerikai félnek a két ország kereskedelmi kapcsolatairól. Ha az egy éves, intenzív tárgyalások során a megítélés nem változik, akkor az amerikai elnök a következő szankciók bevezetéséről dönthet:
- Megtilthatja az amerikai fejlesztési forrásokhoz való hozzáférést, amelyeket az OPIC (Overseas Private Investment Corporation) biztosít.
- Kizárhatja kínai vállalatok részvételét az USA közbeszerzésein.
- Az IMF szorosabb megfigyelését kérvényezheti.
- A kétoldali kereskedelmi megállapodások felülvizsgálatával és esetleges módosításával kapcsolatos tárgyalásokra adhat utasítást. Itt már szóba kerülhet a bizonyos szektorokat érintő vámok kérdése, az eddig vezető út viszont nagyon hosszadalmas.
A Bank of America elemzői szerint Trump ezzel az egésszel csak azt akarja elérni, hogy a lehető leghamarabb és legalacsonyabb költségek mellett a kereskedelmi tárgyalóasztalhoz tudja ültetni Kínát.
A szakértők nem számítanak arra, hogy Kína látványosan behódol majd, mint Japán tette az 1980-as években, amikor a szigetország beleegyezett az USA-ba irányuló autóexportja önkéntes visszafogásába. Ehelyett valószínűleg az IMF-nél panaszt tesz majd, és nemzetközi kapcsolatait felhasználva igyekszik majd ellenállni az USA-nak. Egyelőre nem tűnik valószínű forgatókönyvnek, de nem szabad elfelejteni, hogy Kína hatalmas mennyiségű amerikai állampapírral rendelkezik, így ezek egyszerre történő eladása komoly piaci zűrzavart okozhatna.
Azt is érdemes megemlíteni, hogy az importvámok kivetése, illetve az amerikai-kínai kapcsolatok megromlása még nagyobb nyomást helyezhetne a jüan árfolyamára, így a háttérben ott lebeg egy potenciális devizaháború réme.
Nem kizárt, hogy Trump lépése egy devizaháborúnak nevezett láncreakciót indíthat el a térségben, ahol minden ország igyekezne azzal versenyelőnyre szert tenni, hogy saját fizetőeszközét a többi országénál jobban leértékeli.
Ez a folyamat pedig alááshatná a globális pénzügyi stabilitást, ami az egész világgazdaság növekedésének ártana. Veszélyes játék a sárkányt piszkálni, ezért Trumpnak óvatosnak kell lennie, nehogy egy ilyen forgatókönyv valósuljon meg, mert azzal sokkal többet ártana az USA-nak is, mint amennyi előnye származhat belőle.
Forrás: portfolio.hu