2018 januárjától szigorúbb előírásokat kell betartaniuk azoknak az európai befektetési szolgáltatóknak és ügyfeleiknek, akik a pénzügyi piacokon a kereskedési tevékenységük során a befektetési döntéseket számítógépes algoritmusokra bízzák.
A szabályozott vagy szervezett piacok működtetőinek (pl. tőzsdék) pedig kötelezettségük lesz azonosítani az érintett tranzakciókat és szorosabban nyomon követni az algoritmusok működtetését. Ekkor lép életbe ugyanis a pénzügyi piacok működésével és a befektető-védelemmel kapcsolatos európai irányelv, a MiFID (Markets In Financial Instruments Directive) második, felülvizsgált verziója és a hozzá szorosan kapcsolódó, közvetlen hatályú rendelet, a MiFIR (Markets In Financial Instruments Regulation).
Manapság már nem számít újdonságnak, hogy az értékpapírok, devizák és egyéb pénzügyi termékek kereskedése egyre kevesebb emberi beavatkozást igényel, és erősödik a különböző automatizált megoldások (pl. netbank, netbróker) szerepe. Ugyanakkor egyre jobban terjednek azok a leginkább professzionális saját számlás kereskedők által használt szoftveres megoldások is, melyek kockázatos, spekulatív pozíciókat felhasználói beavatkozás nélkül vállalnak, egy előre programozott algoritmus döntése alapján, tehát magát a befektetési döntést is a számítógép hozza meg és hajtja végre a piacon. Ennek egyik speciális változatát jelentik azok a kereskedési stratégiák („high frequency trading – HFT”), melyeknek a siker érdekében olyan gyorsan kell végrehajtania megbízásokat (akár milli- vagy mikro szekundumok alatt), ami lehetetlenné teszi az emberi beavatkozást.
2015-ben az amerikai részvénypiacon a forgalom körülbelül 55 százalékáért, az európai részvényforgalom pedig körülbelül 40 százalékáért a HFT-k voltak felelősek, de hasonló irány figyelhető meg az utóbbi években a kötvény- és devizapiacokon is. A jogszabályalkotók és felügyeleti hatóságok nincsenek könnyű helyzetben, ugyanis az algoritmikus és a HFT kereskedési tevékenységet (vagy technológiát) be kell vonni a szabályozásba és a piacfelügyeleti tevékenységbe, és olyan előírásokat (korlátozásokat) kell meghatározni, melyek csökkentik ugyan a kockázatokat, de nem lehetetlenítik el ezt a fajta működést.
Nem vitás, hogy az algoritmusok komoly működési kockázatot hordoznak magukban, hiszen egy-egy rosszul beállított algoritmus a megfelelő korlátok és ellenőrzési pontok hiányában rövid idő alatt hatalmas károkat is tud okozni, amire talán a leghíresebb példa a 2010-es eset (lásd „Flash Crash”), amikor egy hibás algoritmus miatt az amerikai részvényindexek rekord szintű esést produkáltak fél óra leforgása alatt. Számos kritika érte kifejezetten a HFT-ket, hogy volatilisebb piaci körülmények között elszívják a likviditást a piacról, ezzel ráerősítve a negatív trendre és elmélyítve ezeket a „mini-válságokat”.
Az algoritmikus kereskedés és a HFT-k veszélyeire az amerikai szabályozás már számos választ igyekezett adni az elmúlt évek során, és a német hatóságok is új szabályokat léptettek életbe, kifejezetten a HFT-k erősödő aktivitása miatt. A német szabályozás fő elemeit – melyek a kötelező felügyeleti engedély, a kereskedési rendszer túlzott terhelését büntető díj, a beadott és teljesült megbízások arányát vizsgáló mutatók bevezetése és az algoritmusok által megadott megbízások megjelölése – a MiFID II és a MiFIR is részben átvette. A „gépek elleni harcban” a MiFID II két oldalról igyekszik kockázatcsökkentő lépeseket bevezetni, egyrészt a robotokat alkalmazó cégek oldaláról, másrészt a piacok oldaláról, amiken ezek a kereskedő cégek jelen vannak. Amellett, hogy maga a tevékenység engedélyköteles lesz, az érintetteknek az eddiginél sokkal szigorúbb működési szabályoknak kell megfelelniük, melyek kapcsán az alábbi változások a legjelentősebbek:
Azoknak a cégeknek és személyeknek, akik algoritmikus kereskedési technikát alkalmaznak, a korábbiakkal ellentétben felügyeleti engedéllyel kell rendelkezniük. A felügyeletek jogköre 2018-tól jelentősen bővül e tekintetben, bekérhetnek adatokat arra vonatkozóan is, hogy az algoritmusok pontosan milyen stratégia alapján, milyen kockázatkezelés mellett, milyen limitekkel és milyen tesztelési folyamatok alkalmazása mentén működnek.
Az alkalmazott algoritmusokat sokkal alaposabban kell majd tesztelni a működésbe lépés előtt, és mindezt jegyzőkönyvvel kell igazolni. Ehhez kapcsolódóan a releváns piacműködtetőnek erre alkalmas szimulációs környezetet kell biztosítania a cégek számára. A biztonságos működés érdekében előre meghatározott kereskedési limiteket kell meghatározniuk és betartaniuk a kereskedő cégeknek és a piacoknak egyaránt.
A transzparencia további elősegítése érdekében az algoritmusok által megadott megbízásokat külön jelölni kell, így a tőzsdék és más kereskedési helyszínek, valamint a felügyeleti szervek végre tisztább képet kapnak majd arról, hogy mely cégek és milyen mértékben alkalmaznak algoritmusokat, és ezek egy-egy értékpapír vagy piac forgalmából mekkora részt tesznek ki.
Fontos újítás, hogy folyamatos monitoring és éves felülvizsgálat is elő lesz írva mind a cégeknek, mind a piacműködtetőnek, így egyebek mellett az összes beadott ajánlatot visszakereshetővé kell tenni azok minden paraméterével.
A piaci szereplők HTF-k általi megtévesztését és az „ál-likviditás” csökkentését, valamint a kereskedési rendszer túlterhelésének megakadályozását a tőzsdék és egyéb kereskedési helyszínek oldaláról további korlátozások bevezetése segíti majd elő.
Forrás: portfolio.hu
